Kirándulás a kertészekkel

2015. március 3.-án szakmai kiránduláson vettünk részt, amikor is Abasár község egyik neves szőlő oltványkészítő telepét, annak pincészetét és a közel 80 hektáros szőlőbirodalmat tekintettük meg.
A gyerekek lázas izgalomban voltak a kirándulást megelőző napokban, hiszen még soha nem láttak szőlő oltványkésztő telepet, illetve olyanok is voltak, akik bevallották, egybefüggő szőlőtáblát sem láttak még ez idáig.


Buszunk megérkezését, és a szívélyes fogadtatást követően Pálinkásné, a telep tulajdonosa végigkísért minket a szőlőoltvány készítés lépésein. Alkalmunk volt megcsodálni az alanytelepítést, bár látogatásunkkor már lemetszették az alanyvesszőket, de mindenkép érdekes volt, hiszen láthattuk a tőkefejeket, az azokon meghagyott csapokat, illetve a tám-, és huzalrendszert. Ez azért is volt érdekes, hiszen eddig még csak a tankönyvekben, illetve az internetes portálokon találkozhattak ilyen rendszerekkel.
Megnéztük az előkészítő üzemet, láthattuk, hogy készítik el a faforgács péppel megrakott ládákat, amelyek ezután a betárolóba mennek. A gyerekek saját szemükkel győződhettek meg, mennyire pontos technológiai folyamatot kell betartani ahhoz, hogy tökéletes, jó eredésű oltványok kerülhessenek a szőlő és borimádók ültetvényeire.


A gyerekek élményét tovább fokozta az, hogy az oltó üzemben házigazdánk hellyel kínálta tanulóinkat, amikor is az oltóasztal Omega oltókészülékével kipróbálhatták a gépi oltást. Ezt követően parafinmártást is végignézhettek, illetve megtanulták azt is, hogy milyen nagy jelentősége van a parafin hőfokának is, a tökéletes oltvány elkészítésében. A tulajdonos asszony tovább fokozta az örömet, ugyanis a gyerekek azokat az oltványokat el is hozhatták, amiket saját maguk leoltottak.

Az oltványkészítő telepet elhagyva, elmentünk a közel 80 hektáros szőlőterületre, aminek igen nagy különlegessége, hogy a hagyományos tőkeművelésű rendszerek mellett a gyerekek, ugyan madártávlatból, de láthatták a rendszerek lényegét. Közel 326 m magasságban szemléltük meg a szőlőültetvényt, ami csodálatos látványt nyújtott az egész településre.
A magasban láthattuk a terület (Sárhegy) adottságából fakadó mikroteraszos művelési mód jellegzetességeit is. A tulajdonos asszony ecsetelte e terület előnyeit, hátrányait egyaránt, amiből sokat tanultak tanulóink.


A szőlőföldről egyenesen a borpincészetbe mentünk, ahol aztán bőven volt látnivaló, és talán az eddigi két állomással összehasonlítva, ezen ámultak leginkább a gyerekek.
A pincészet roppant híres, hiszen anno Aba Sámuel királyunk borait ebben a pincében tárolták. Továbbá azt is megtudtuk, hogy katasztrófa idején, (mélységéből fakadóan) védelmi zónának van kijelölve a pince. A pincében nagyon kellemes volt a klíma, ahol a gyerekek megtekinthették az ódon és teljesen modern, kóracélból készült hordókat, tárolókat. A pincészet igyekszik haladni a korral, és már reduktív borok előállítására is felkészültek. A pincében több száz éves palackozott borokkal is ismerkedhettek a gyerekek, illetve a muzeális régi borászati eszközöket is megcsodálhatták.


A pincét elhagyva, egy-egy csoportkép erejéig megörökítettük ezt a színvonalas szakmai utat. A gyerekek kifejezték köszönetüket vendéglátónknak, aki még felajánlotta nekik azt is, hogy nyári időszakban örömmel kínál nekik átmeneti állást, és szállást is. Pálinkásné olyan szakmai szeretettel, elhivatottsággal beszélt a szőlőről, borászatról, olyan ízesen szőtte be mondanivalójába a rég múlt emlékképeit, példáit, hogy a tanulók közül néhányan meg is ígérték: visszajönnek még ide!



A gyerekek, hálásak voltak ezért az értékes szakmai útért! Bízunk benne, hogy ezzel is sikerült hozzásegítenünk őket a szakma szeretetéhez.